Lélektani krízishelyzetbe bárki kerülhet. Mindannyiunkkal előfordulhat, hogy olyan élethelyzetbe kerülünk, melyben kénytelenek vagyunk szembenézni a veszélyeztető körülményekkel. Ezek vagy ezeknek a fenyegető közelsége mindennél fontosabb lélektani problémává válhat, melyeket sem megoldani sem pedig kikerülni nem tudjuk a meglévő problémamegoldó stratégiáinkkal.

A krízis önmagában nem betegség, de elhúzódása betegséget okozhat, hiszen a kialakult válsághelyzet egy korábbi egyensúlyi állapot felbomlását jelenti. A krízis időtartama általában 6-8 hét.

A krízis egy természetes állapot is, mely a személyiségfejlődésünk része, amikor különböző életkorokban más és más problémákkal, lélektani kérdésekkel, helyzetekkel kerülünk szembe. Ezek a fejlődési krízisek azon túl, hogy átmenetileg megterhelők és fokozzák sérülékenységünket, magukban foglalják a megnövekedett lehetőségek időszakát is. A legjellemzőbb ilyen megterhelő, de lehetőségekkel teli időszak a serdülőkor, az életközép időszaka és az időskor.

A külső, provokatív tényezők hatására is létrejöhet helyzethez között vagyis akcidentális krízis. A legsúlyosabbak a negatív életesemények, mint a házastárs halála, válás, elszakadás a házastárstól, fogság, közeli hozzátartozó halála, vagy a súlyos sérülés vagy betegség. Ugyanakkor pozitív életesemények is szerepelhetnek stresszel teli, krízist kiváltó eseményként, mint a házasság, a terhesség, a gyerek születése, a szabadság vagy az ünnepek.

Van, hogy egy természetes, a fejlődéssel együtt járó krízis időszakában olyan élethelyzeti nehézségekbe kerülünk, mely túlterheli személyiségünk megküzdési kapacitásait.